Másfél évtizedes versenyzői múlttal, tizenkét felnőtt és számos korosztályos ob-győzelemmel a háta mögött, az edzősködésben teljesedett ki igazán idősebb Pergel László, aki a Honvéd színeiben letöltött két esztendős sorkatonai szolgálat kivételével, közel hat évtizeden át képviselte a csepeli színeket, előbb versenyzőként, majd pedig edzőként. Erzsébeti gyerekként és diákként, egy iskolai toborzást követően lépte át először a kék-piros klub vízitelepének kapuját, majd lett korosztályos válogatott. A fiatalok között négyesben megszerzett ORV 5. hely jelentette a legnagyobb nemzetközi sikerét, miközben az országos bajnokságokat sorozatban nyerték. 1973 és 1975. között ugyan a Honvéd színeiben töltötte le kötelező sorkatonai szolgálatát, ám ezt követően már ment is vissza anyaegyesületéhez.

 

„Ez számomra nem is volt kérdés, ráadásul a mexikói olimpián kormányos nélküli négyesben ezüstérmes Melis testvérek személyében igazi sztárok eveztek akkoriban Csepelen – idézte fel kérésünkre versenyzői karrierjét id. Pergel László, immáron a MEC-Vasas vízitelepén. – S bár ők ekkor már túl voltak a csúcson, nagy dolog volt melléjük beülni a hajóba és a visszatérést követő őszön azonnal országos bajnokságot nyerni a nyolcassal. Négyesben is jól mentem velük, valamint az őket követőkkel, a hazai vizeken nem is nagyon találtunk legyőzőre. Hetvenhétben a „királykategóriában” mi vehettünk részt az amszterdami világbajnokságon, ahol tízedikek lettünk. Óriási élmény volt ott lenni a legjobbak között, bizony a B döntőhöz is ki kellett hozni magunkból a maximumot.  Egy évvel később, még jobb formában utazhattunk volna az új-zélandi vb-re, ám pénz hiányában végül itthon maradtunk. Az akkor nagy csalódás volt mindannyiunk számára, hiszen talán az A döntőbe is bejuthattunk volna.”

 

 

 

Id. Pergel László 1982-ben fejezte be versenyzői karrierjét, fizikálisan egyre kevésbé bírta a nagy terhelést. Négy-öt évig nem is ment az evezős versenyek környékére, ám amikor Mónika nevű lánya – tőle teljesen függetlenül – is ezt a sportágat választotta, egyszer megnézte őt. Az akkor már vezetőedzőként tevékenykedő Melis Antal pedig ahogy meglátta, azonnal helyet kínált neki a stábjában. Ennek nem is volt akadálya, hiszen id. Pergel László még versenyzőként elvégezte a TF-et és szakedzői diplomát szerzett, rendelkezett tehát az új feladat ellátásához szükséges képesítéssel. Igaz, korábban elsősorban azért tanult, hogy megtudja, mitől lehet még eredményesebb evezős, az edzősködésre nem igazán gondolt. A sors azonban másképp döntött, és végül közel négy évtizeden át volt a csepeli evezős fiatalok, elsősorban lányok, nevelőedzője.

 

„Nagyon tehetséges gyerekekkel dolgozhattam, de ebben nagy szerepe volt annak is, hogy remek toborzóedzőtől kaptam őket – beszélt az utánpótlás-nevelés fontos pontjairól id. Pergel László. – Sok-sok korosztályos bajnokot neveltem az évek során, Sáfrán Ildikó révén pedig egy ifi világbajnoki bronzérmest is. De az én tanítványom volt Sinka Flóra is, aki ma már a csepeli klubhoz érkező fiatalokat képezi remekül. A gyerekeket igyekeztem az evezés szeretetére nevelni, számomra nem a győzelem a legfontosabb. Éppen ezért nem is tartozom a vaskezű trénerek közé, a szép szóban, a példamutatásban jobban hiszek. Pedig nem könnyű munka ez, hiszen nemcsak edző vagy, hanem pedagógus és hajószerelő is, kivételes esetekben pedig egyenesen gyógypedagógus. Az utóbbi években egyre több a problémás gyermek, az evezés azonban az ő esetükben is csodákra képes. Az én nyolcasaimban olyanok is országos bajnokok lettek, akiknek a civil életben súlyos magaviseleti problémái voltak. Egy ilyen gyereknek semmi máshoz nem fogható örömet adhat a közös győzelem. Ez a sport igazán szép oldala, amire vigyáznunk kell.”

 

A kiváló szakember természetesen munka mellett edzette a fiatalokat, majd később a felnőtteket is. Tizenhat éven át dolgozott a csepeli önkormányzat oktatási osztályának sportért felelős részlegénél. Amikor 58 évesen korengedménnyel nyugdíjba ment, akkor is csak azért sietett annyira, hogy minél több időt tölthessen a stégen, tanítványai körében. Tavaly elnyerte az év evezős utánpótlás-edzője címet, amelynek azonban nem örülhetett sokáig, mert a Csepeli EK szakmai vezetésével kialakult nézeteltérés miatt nem tartottak tovább igényt a munkájára. A történtek természetesen nagyon megviselték, a jelenlegi és egykori tanítványok és szüleik szeretete és elismerése azonban ezt követően is elkísérte. Több mint 100 tisztelőjének részvételével rendeztek számára és a klubtól szintén távozó fia, ifj. Pergel László tiszteletére meglepetés-partit, amelyen elsősorban azért mondtak neki köszönetet, hogy embert nevelt a fiatal evezősökből.

 

„Nagyon jól esett, amikor Németh Zsolt, a MEC-Vasas elnöke megkeresett és felkért Gerei Tamás, valamint a klubhoz érkező három fiatal felkészítésére – ismerte el id. Pergel László, aki a tőle megszokott, régi lelkesedéssel kezdte meg munkáját klubunknál. – Nagyon ügyes fiúk, sok bennük a lehetőség, de nem szeretek ígérgetni. Sokat kell dolgoznunk azért, hogy ütőképes négyest alkossanak, miközben egypárban, és kettesben is bizonyítaniuk kell. Utóbbi esetében Gerei Tamás-Kunstár Simon, és Mózes Márk-Rigó Barnabás felállásban gondolkodunk. Rengeteg gyakorlás és kilométer szükséges ahhoz, hogy ők négyen teljesen összecsiszolódjanak, akár több évet is igényelhet ez az aprólékos építkezés. Mózesnek és Rigónak fizikálisan is sokat kell még erősödnie, Gereire pedig egyfajta csapatkapitányi, összefogó feladat is vár, hiszen ő a legidősebb és legtapasztaltabb közülük. Heti tizennyolc-húsz órát edzenek, ami már kezdi megközelíteni a nemzetközi elvárásokat, éppen ezért nagyon bizakodó vagyok velük kapcsolatban. Az biztos, minden tudásomat az ő fejlődésük szolgálatába állítom a következő években.”

 

Forás: Gy. Szabó Csilla, vasassc.hu

Fotók: Vasas SC