ELTE Spencer Kupa, 2005

Játék, komolyan

Kedves evezős barátunk, Orosz Ancsa meghívott bennünket is, szomszédokat és evezős sporttársakat, vennénk részt a víg tavaszi rendezvényükön. Örömmel, mondtuk mi, akár hajóra is szállunk; ahogy mi is boldogak vagyunk, ha a társ vízisportolók megtisztelik a mi versenyeinket és bulijainkat, mi is komolyan vesszük a másokét. Alább teszünk jelentést.

Spencer

Spencerek a történelemben szép számmal valának. Mi nem tudjuk, hogy melyik a névadó, szóbajönnek a következők: a londoni Spencer-ház a XVIII. századból, Herbert Spencer pozitivista filozófus a XIX. század végéről és a Spencer Davis Group rockegyüttes a XX. századból. A jelen század Spencerei még nem teljesedtek ki, az említettek számtani közepe pedig Herbert Spencer, egyelőre ebben maradunk.



A BEAC volt és az ELTE jelenlegi vízitelepe. (Nem tudja mindenki: egykor Fejes István, a BEAC sokszoros magyar bajnok evezőse, a későbbi népszerű István Fater egy túlélő-show-ból, e telepen építette meg kétpárevezős, később bajnoki győztes hajóját Rendessy partnerével.) Az I. Spencer-Kupa és -buli alkalmával itt legalább 40-50 ember érezte magát jól.


Evezés

A társadalomban téveszmék élnek a technikai vízisportok felől. Hadd oszlassuk: az evezés az a sport, amelyben a hajót hajtó sportolók a menetiránynak háttal ülnek. A kajak és a kenu "lapátolás". A Spencer Kupa versenyei portya kajak egyes, indián kenu négyes és indián kenu hetes számokban folytak le. Ez utóbbi hajók sokszemélyes rokona a pirog. Evezős hajóban is vízre szálltak a merészebb bulizók: túra kielboatban, de versenyt ilyen számban ez alkalommal nem rendeztek. Dühöngő, jeges északi szél dúlta fel a vizet, ahol meg a Nap sütött, izzó kánikula uralkodott. Úgy egészében pedig tombolt a Tavasz.



Drukkol a stég




Kajak 1-esek a cél előtt




A kajak 1-es eredményhirdetése




A segítő sportbírócsapat: Zsenya (FEC), Tompi (MTK). A táv: az MTK stégjétől az ELTE stégjéig körülbelül fél kilométer




Bográcsgulyást ígértek - és állták (Kalszi Attila vezérletével)




A MEC győzött a kajak 4-es futamban a Fapados nevű hajóval, amit szó szerint kell érteni: a dobogó legfelső fokán feszítő csapat egyensúlyzavarában vigyorgó versenyzője által felmutatott ülést a MEC deszkakészletéből improvizálta a hajó a rajt felé haladtában




A kajak 7-esben győztes MEC vezérevezőse a kupával




Dixieland klarinéttal, gitárral (balról: Schubert András, Szilágyi László). Figyeljünk meg a gitáros kottatartóján egy kajak- és egy kenuérmet!




Igazi evezős hajó: kielboat vízreszállása, Egri Tibi (háttal) segít


Miért győzött a MEC, avagy fizika és általánosítható tanulságok

Első pillantásra MEC-eseknek talán kicsit szégyenkeznünk is kellene, minthogy mi profi versenyzők vagyunk, hát hogy van képünk elnyeregetni a díjakat (érmeket és trikókat) a becsületes amatőrök elől?
   Csakhogy. Igaz, hogy evezős versenyzők vagyunk, ámde ebből a kenukban mindössze a teljesen megfelelő fizikai állapotunk érvényesülhetett, amelyre viszont joggal vagyunk büszkék, és felmutatván minden vidám bulizónak hasonló jókat kívánunk. Mi több, szívesen látjuk őket sorainkban, hasonló fizikai kvalitások beszerzése végett! Lapátolós technikai tudásfölény azonban nemigen érvényesülhetett, ilyen nem lévén: a mi hajóink legénységének a fele életében először ült kenuban... Meg aztán ugyan tényleg jó karban volnánk, de például a "Fapados" győztes négyes személyzetének egy tagja érettségiző diák, egy tagja harminc felé közeledik, egy élete 58., egy pedig az 59. évében jár. A hetesből az 59 éves kisorolt, beült viszont egy 15 éves kislány, egy 13 és egy 14 éves fiú, valamint egy harminc fölötti fiatalember; egyikük sem kenus, hanem evezős. Ezek a csapatok győztek le egészséges, erejük teljében lévő felnőttekből álló csapatokat; vajon minek köszönhető ez?
   Az egyszerűbb ügy az állóképesség és a hajrá-, vagyis erőösszpontosítási készség. Emellett egy átlagos termetű 13-15 éves aktív evezős gyerek fizikai képességei ténylegesen elérik egy átlagos nem sportoló huszonéves felnőttét, noha ez ránézésre alig hihető; azonos korú felnőttek esetében a különbség nagyságrendi. Aki nem hinné, nyugodtan kérdezze meg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem azon diákjait, akik testnevelési órakötelezettségüket a MEC telepén evezéssel róják le, és némi döbbenettel szemlélik a versenyzők egyidejű edzéseit.
   Mégsem ez a lényeg. A titok nyitja éppen a "csapat" szó.
   Hosszú hajóban ülnek az evezősök, és mind előrefelé hajtják. A hajó tömegközéppontjára nézve ezek a hajtások természetesen nagyjából összeadódnak, első közelítésben mennél több az ember, annál több a hajtó hatás. Igenám, de ezek az emberek nem mind húznak egyforma erővel, és a húzásuk ritmusa eltérhet. Emiatt még egy fontos hatásfajta lép fel: a hajó és személyzete hosszirányban rángatódzik! Ezt gyötrelmesen érzik a versenyzők, és a csapatedzések egyik legfőbb célja, hogy tökéletesre csiszolódjék a szinkron. Ha minden versenyző egy ütemben, egyforma csapásmenti erőeloszlással dolgozik, akkor a hajó nem akar hosszirányban nyúlni-zsugorodni, a versenyzők nem lódulnak egymáshoz képest előre-hátra - energiájuk javát ennek kivédésére fecsérelve, azaz egymás ellen fordítva -, hanem a lehető leggazdaságosabban hajtják együttesen, egyetlen motorként a hajót. A többes hajóegységek tudománya éppen ez: remek egyéni adottságúak is hiába szállnak versenybe közepesekkel, ha az utóbbiak együttműködése csiszoltabb.
   Ami mármost a Spencer Kupát illeti: habár a MEC-személyzet ebben az összetételben tán még soha nem fordult elő egy teknőben, de többes egységben minden képzett versenyző figyelmének első számú prioritása a másikkal való összhang - és ebben van lényeges többlet-gyakorlata. Követni a vezérevezőst, a lehető legpontosabban együtt mozdulni. Méghozzá mindenki együtt, nem csupán az egyik oldal önmagában és másik is önmagában, mert különben a hajó a jobb sorsra érdemes energiától nemcsak hosszirányban rángatódzik, hanem jobbra-balra billegni is kezd, ha ugyan be nem borul. Ha a versenytárs hajó minden embere ugyan a tőle telhető legjobbat akarja nyújtani, de csak másodsorban figyel a többiekkel való összhangra, vagy gyakorlat híján kimondottan ezt nem tudja érvényesíteni, nincsen esélye egy ilyen hajóval szemben.

Végül: köszönet

Köszönünk mindent ama hallgatói önkormányzatnak, amelynek jóvoltából tudomásunk szerint a vízigála megszerveződött, az ELTE támogatásának, a rendezőknek és segítőiknek, a szívélyes fogadtatásnak, a meghívó Orosz Ancsának, a dixielandeseknek, a gulyásfőző szakembereknek, a sporttársaknak, akik nélkül nincs sem dicsőség, sem ünnep - és mindazoknak még, akiket szándékunk ellenére kifelejtettünk volna! És cserébe hadd jelentsük ki: a MEC nem csak egykori szülő egyeteme, a mai BMGE sportja, hanem minden más egyetemé iránt is elkötelezettséget érez, amiként voltak-vannak versenyzői az ELTÉ-ről is. S ha valaki az ELTÉ-ről kedvet kapna az evezéshez, netán a versenyzéshez is - megint, mint föntebb: szívesen látjuk sorainkban! És idén ugyan már lezajlott, de nekünk is van Sprintversenyünk ugyanitt, minden évben!