A könyv kellemes, értékes olvasmány. Első rápillantásra, vagy a kívülálló számára csupán a hosszú sportpályafutására visszaemlékező Szerző könnyed, könnyes-vidám visszaemlékezése. Aki azonban figyelmesen olvassa, annak számára megnyilvánul a Szerzőnek a sportágához való tényleges, adat- és tényszerű viszonya, konkrét és nagyon hasznos információk tárulnak föl az edzések és teherbíró-képesség köréből, edzés- és sportágtörténetből, evezéstechnikából, versenyzőlélektanból. Az ilyen könyvek olvastán támad az a gondolat: rendkívül nagy anyagi érték halmozódik föl a versenyző-pályafutás során a sportemberekben, a minőségi sporthoz való viszony közvetlen erejénél fogva; és rendkívül nagy kár, hogy ezek legnagyobb része az aktív pályafutás befejeztével rendszerint a semmibe oszlik. Ennél a társadalom számára sokkal többet érne. Elsősorban is mindenkit köszönet illet, aki a Sport és a társadalom iránti tartozásából a könyve megírásával is törleszt valamit, ezúttal tehát Sarlós Györgyöt.

    Sarlós György a nevezetes Ezüstnégyes tagja volt. Kívülálló vagy kései utód csak az 1968-as mexikói Olimpia négyesének ezüstérmére emlékezik, és ezt a kifejezést magas dícséretnek tekinti. Ez így marad, noha a könyvből kiderül a kortársak csöndes malíciája is, mivel a négyes minden győzelmi esélyessége ellenében az 1969-es klagenfurti EB-n is "csak" ezüstöt ért el, és a nevét ennek köszönheti.

   Maga a Szerző, sokszoros magyar bajnok, soha nem tudott nemzetközi versenyen aranyérmet nyerni, pedig egész életében erről álmodott. Ez a könyvben megemlített tény a könyvét fölemeli. Minden ellenkező felfogással szemben ugyanis, és annak ellenére, hogy a versenyző legfőbb motívumai közé tartozik a győzelmi vágy, a Sport főértékei nem elsősorban a versenyzésben, a ritka Sportünnepekben találhatók, hanem a sportoló létben magában, főleg az edzésekben, a sportmozgalomban. Jó könyvet írhat a világbajnok is, vagy aki komoly éremhez tán sosem jutott; nem azon múlik az értéke és a hitele, hogy milyen a szerzője dekorációja, hanem a tartalmon. A nagyközönség hajlamos összekeverni e kettőt a könyv és szerzője értékelésében - helytelenül; ám az ilyen tiszta könyvek a féreértéseket nem támogatják, a lényeges tartalmat nem fedi el az aranyfényű látványosság. Egy sportolónak a sportágához való viszonyát sem a dekoráció minősíti, hiszen az rajta kívül álló körülményektől is függ - de erről máskor és másutt bővebben. Aki világversenyen dobogós, az mindenesetre az élen van, a sportág minőségi piramisának a csúcsán.

   Íme, pár példa a rejtett, szakszerű információkra, amelyeknek jó hasznát veheti mindenki, aki az evezéshez közeledni vágyik!

   Sarlós Gyuri Dzseki nevű edzőjére emlékezve idéz - nyilvánvalóan a saját maga mint későbbi edző által is maradandóan fontosnak ítélt alapelvek közül (22. oldal): "Senki ne erőlködjön, csak természetes, könnyű mozgás! Eljön majd az ideje, hogy nagy erővel kell hajtani a hajót, de csak akkor, ha a könnyű evezés megy már. Gondoljatok a zenészekre! Skálázni kell először, majd a 'darab' később jön!" Ez a mondat játékos formája ellenére a legmélyebb versenysport-gondolatok egyike. A versenysport ugyanis ott kezdődik, hogy a sportoló kiválasztja a technikát, amelyben elsősorban akarja kifejteni az erejét, állóképességét, motivációját. Onnan kezdve az összes többi sport kiegészítővé válik, és a feladata e kondíciók szolgálata; ellenben a kiválasztott technika - esetünkben az evezés - abszolút főszempontjává a technikai tökéletesedés válik. A rossz technikával végzett erőlködés nehezen helyrehozható károkat, beidegződéseket okoz, és a későbbi fejlődés akadályává válik.

   Egy másik, sűrű idézet: "Támaszd ki a lapátoddal az oldalad! Az emelkedő oldal lenyomja a nyelet, és kitámasztja az oldalához." Ez alapvető utasítás. A hajó balansza az evezésben kulcsfontosságú. Először is: erre figyelni kell egyáltalában. Másodszor: amit figyelni kell, az a hajó peremének a vízhez való viszonya. Továbbá: az evezős egyik beidegződése, hogy szabadításkor lenyomja a nyelet, így emeli el a víztől a lapátot. Nem teljesen magától értetődő, hogy a hajó billegését épp fordítva kell korrigálni: ha például a jobboldal emelkedik, akkor a jobb lapát távolabb kerül a víztől, mégis lefelé kell nyomni a tulipánon támaszkodó kétkarú emelő lapátot, mert igaz ugyan, hogy ettől a toll emelkedne, a hajó pereme viszont lefelé mozdul, és eredőben épp így kerül a helyére a lapát a vízhez képest. A rövid idézetben foglaltatik továbbá a lapát függőleges mozgatásának és az oldalnyomásnak, vagyis a tengelyirányú kifelé nyomásnak az együttes alkalmazása, ami természetesen csak megfelelő lapátfogással kivitelezhető. Rendkívül tartalmas a rövid két mondat!

   Harmadiknak egy egészen finom gondolat edzők számára, ugyaninnen: "'Ne rohanj az érkezéseddel, nyugodtan a kocsival. Várdd meg, míg a tehenek hazaérnek!' Ez megakadt a fülemben, hiszen a nagyapáméknál láttam a hazaérkező teheneket, akik teletömött hassal ballagtak, szép lassan, hazafelé a mezőről. Így, ilyen lassan kellett nekünk is érkezni a vízfogáshoz. De szép is volt ez a hasonlat! A pesti fiúk vajon hogyan is emlékezhetnek erre? Talán azért is szaladtak rá a kocsival a vízfogásra, mert nem ismerték a szavak értelmét, a hazaérkező tehenek mozgását." Gyakori, hogy edzők a maguk nagyobb tudásával, tapasztalatával, a sportág történetében kimunkálódott hasonlataival és fogalmi rendszerével fölszerelve olyan utasítást adnak, amely az evezésen kívülről érkezett kezdő számára üres. Márpedig az edző többnyire szavak által juttatja el az ismeretet az evezőshöz. Különös, de így van: a fogalmazás tisztasága, a megfelelő beszéd, a tartalmas és érthető hasonlatok kulcsfontosságúak a kezdő előrehaladása szempontjából, mivel általában az edző a szakszerűség egyik legmagasabb szintű és legstabilabb forrása a versenyző számára.

   Melyik a másik? A nagyobb tapasztalatú, magasabb szintű eredményeket elért, vagy akár az azonos szintű rivális versenyzőtársak példája; nem a dicsőségben mint vonzó motivációban, hanem a technikai eljárásokban. A könyv erre olyan átfogóan hivatkozik, hogy nincs értelme kiragadni egy-egy példát.

   Végül: Sarlós György még falapáttal evezett. A mai korszerű technika fejlettebb volta csak a közvetlen szembesülések során derülhetett ki, amikor megmérkőzhetett a régebbivel. Akik akkor versenyeztek, még megbizonyosodhattak erről; de a mai evezős számára igenis kétséges lehet, hogy egy olyan sportágban, amelynek időadatai annyira függnek az időjárástól és egyéb körülményektől, mint az evezéséi, vajon van-e egyáltalán előrehaladás. Igenis előfordulhat, hogy a gyártók vezényelte divat technikailag nem jobb, csak sikerült pár kivételes tehetség eredményeit vele indokolni, és mindenesetre olyan, hogy a többség nem képes a reprodukálására, és muszáj megvásárolnia, ha nyugodt lélekkel akar rajthoz állni. Honnan volna megtudható a helyzet ma? Nos: Sarlós György gyakorló élversenyzőként azonosítható szinten eredmények sorát foglalta a könyvébe, amivel az időjárási esetlegességek kiátlagolódnak. Akik ismerik a mai, ugyanolyan kategóriájú eredményeket, azok megerősödhetnek benne, hogy a mai technika igenis fejlettebb: azonos feltételek mellett 2000 méteren körülbelül 20 másodperc a különbség a műanyaghajó és bárd- vagy seal- stb. lapátok javára a fahajó-falapát korszakhoz képest.

Vegyétek meg a könyvet, és olvassátok figyelmesen!

Norman Károly