Mátra, hegyi futás 2004. 11. 28. - az elveszett Paradicsom

Megkezdődvén az alapozás, ismét a Mátrában találja magát az ember. Ott van majdnem minden, amit korábban megismertünk, Mátrafüred a régi, a Galya-tető magassága alig változott, az út lejtése mint korábban. Létszámunk azonban, üdvösen, némileg növekedett:



Egy vendég, 15 MEC-es, balról: Popovics Julika, Nagy Csaba (hátul), Kovács Imre, Tevesz László, Horváth László, Norman Károly, Sendula Norbert, Kenessey Piros, Ambrus Gábor, Lugosi Roland, Jeney Gabi, Marokházi Andi, a vendég Gergő, Kiss Bence (hátul), Márton Gábor, Popovics Máté


A kemény, hegyi futás edzéselméleti szempontból mindig tanulságos. Elterjedt téveszme, hogy a versenyző azért edz, hogy jobban bírja a versenyt. Ez is igaz és fontos ugyan, de csak másodsorban. Ahhoz ugyanis, hogy egy versenyző a versenyre felkészüljön, edzések egymásra épülő, hosszú sorát kell végrehajtania. Az egymásra épülés azt jelenti, hogy az edzés megfelelő végrehajtásához megfelelő felkészültséggel kell rendelkeznie. Az edzések azzal számolnak, hogy a képesség fejlődik, az erő és állóképesség növekszik, fölhamozódik, tehát az egymásra épülő edzések folyamatosan keményednek. Ez az, amire a korábbi edzéseknek elsősorban képesíteniük kell.
    Egy felnőtt férfi evezős fizikailag, idegileg, motivációval mindenképpen képes rá, hogy Mátraházáról fölszaladjon a Galya-tetőre, megtegyen hegynek föl 21 kilométert másfél és két óra közötti idő alatt. Ha megfelelő edzésben van, akkor erre lendületből, építkezés módjára képes, a következő napokban nincsenek az edzéseket megzavaró fájdalmai, ez a teljesítmény a kemény edzések sorának rutinfeladata. Ha viszont kihagyott mondjuk tíz napot valami miatt, akkor ugyanez a teljesítmény egyfajta csúcsprodukció-kihívás. A futás utáni hangulata szerint minden rendben lenne, a feladatot a versenyző végrehajtotta, megfelelt az edzések követelményének. A tényleges helyzet szerint a következő napokban megfizeti a csúcsteljesítmény árát, itt-ott izomlázakkal, fél-háromnegyed teljesítményekkel. Számára ez az edzés nem az építkezéshez, hanem a versenyhez hasonlít: a képességet nem fölhalmozza, hanem föléli. Utána fizikailag pihenésre szorul; lelkileg pedig kisül a motivációja, büszkén feszít, de másnap elesett-gyönge a lelkiállapota, a lelkesedése, az edzéssel szembeni morális tartása. Ha nem is közvetlenül a hegyi futással indokolja, de valamilyen ürüggyel eléri a kíméletet, pihenőre kényszerül. Ez pedig építkezés helyett visszaesés. Nos: voltak köztünk, akik ebbe a helyzetbe kerültek volna, de az edző határozottan kisebb feladatot parancsolt nekik, hiába kakaskodtak volna: néhányan Mátraházától indultak Mátrafüred helyett (10 kilométerrel rövidebb), és az idény elejére való tekintettel csupán ketten futottak fel útközben a Kékestetőre is, amit a tél vége felé már senki sem hagyhat ki a felnőtt férfiak közül.
    Az írtuk, majdnem minden a régi. Fájdalom azonban, valami nagyon fontos már nem. A Mátra után az ember a lábát, tüdejét, máját és lelkét az egerszalóki pazar forróvízben ápolja, egyetlen óra húsz évvel fiatalítja meg az embert, ezért nem tud a medencében gyakorlatilag senki négy óránál többet eltölteni. A korábbi alapozási beszámolóinkban mindenki megtalálhatja Egerszalók Nedves Gyémántjának varázslatos képeit, a forró kerek nagymedencét, a téglalap alakú kisebbet. A gőzt a Természet hegyei és fái fölött. A Paradicsomot.
    Máshol már ne keresse senki. Szorongva már tavalyra vártuk a dolgot, idén pedig valóban bekövetkezett. A Természet helyén ez tapasztalható:



Lesz itt tejjel-mézzel folyó konzumkánaán, győzze megfizetni, akinek az a gusztusa


Értjük. Ez ilyen bolygó. Hever a földön egy gyémánt, valaki megtalálja, fölveszi és baromi drágán eladja. Nincs ebben semmi rossz, Egerszalók valószínűleg föllendül, a faluban számosan méltó, európai szintű foglalkozáshoz és jövedelemhez jutnak, távoli országokból is gyógyulni jönnek majd podagrások, hexenschusszosok, bronchitiszesek, meg akiknek pénzük van. Unnák magukat, ha kaszinó is nem lenne, az Egerszalóki Várjátékoknak pedig párja nem lesz. Csak legyen egy szöglet, ahova szégyenlősen be tud somfordálni egy-két mikrobusznyi csapzott evezős. Tavaly a három medencébe még 350 forintért lehetett bemenni, idén ebbe a kicsibe, a volt nudi medencébe már csak 400-ért, "ideiglenesen". Hírlik, hogy egy ilyen szögletet azért kialakítanak, nyilván valamilyen "végleges" áron:



Tavaly ide még be sem mentünk, részben mert kicsi volt, részben mert hidegebb volt, részben mert már távolról méltatlankodva figyelmeztettek a naturisták, hogy fürdőruhában nem mehetünk oda.


A "sódomb", vagyis a félezer méterről feltörő forró víz által lerakott, remek gipszképződmény viszont bizonyosan megmarad. Még utoljára (mert biztos lesz igazi, áthághatatlan kerítése is) megmártottuk a talpunkat a forrásdomb tetején a friss hévízben, gyakorolva a tűzönjárás érzését.
    Egy Paradicsom megint elveszett.
    Nos, de nem gyászolhatunk örökké. Ez itt az egri Szépasszony-völgy egyik borpincéje. Általában ide jövünk, elviselhető borért, de nem tárjuk föl, melyik, mert ez itt nem a reklám helye. Csak annyit segítünk, hogy az ide vezető utat megmondjuk: elindul az ember Mátraházáról gyalog Galya-tető irányába (jól ki kell lépni), és amikor Egerszalókra ér, lekanyarodik balra.