A sport és a természeti környezet

Környezetvédelem ürügyén megszoktuk a közhelyeket. Azt is, hogy többnyire az államtól, az ipartól, a politikától szokás elvárni lényegében mindent, ami e területen fontosnak látszik. A sportklubok tevékenységükben egészen más úton járnak. Annak az alapeszmének a gyakorlati képviselői, amit "intenzív környezetvédelemnek" lehet nevezni: ugyan sokat tud tenni a nagyközösség, az állam, az iparvállalat, a jog, a politika, az állami irányítás - de az érdemi környezetvédelem nagyságrenddel erősebb pillére a kisközösség, a személy, a polgár, a lakos. A közmorál is rajta keresztül érvényesül, a lakóhelyi kultúrát is ebben a közegben örökítik és sajátítják el. A feje tetejére is állhat a környezetvédelmi szabályozás, sőt még a kegyes oktatáspolitika is, ha nem talál partnerre a lakosokban, az egyes emberekben, a lakóhelyi és különféle mozgalmakban, a szabadidő kulturált eltöltését szervező kisközösségekben, szülőkben, gyerekekben. A továbbiakban csak konkrét tényeket gondolunk át - arról, hogy amit egy sportklub fő tevékenységeként tesz, milyen hatással van a közvetlen környezetére.



A közvetlen környezet - ahol a MEC vízre száll, az 53. folyamkilométer alatt


   A MEC otthona a Ráckevei-Soroksári Duna. Valamikor egy sor vízitelep működött a partján, amelyek egy része anyagilag összeomlott. Egykori telepükön évekig szeméthalmok erjedtek, korhadtak, parlagfű és egyéb gyomok tenyésztek. Kivételt az önkormányzati létesítmények (a Hullám műemlék csónakházai),



Az Örök Nyár (a Hullám telep - ahol az Önkormányzat tart rendet) az 53. folyamkilométer felett


valamint a folyamatosan működőképes sportklubok (Csepel, FEC, MTK, BEAC, Vízmű) jelentettek, és a MEC, amely a Vasas egykori telepére költözött. (Történetéből emlékezetes: egykor a Műegyetem főépületének nagyelőadója helyén állt a klubépület, és a Nagy-Dunán folytak az edzések - ma ez elképzelhetetlen, akár a víziforgalmat, akát a vízminőséget tekintve). Rendben van: nem sűrűn beépített, hanem sporttevékenységhez kapcsolódóan természeti, park jellegű a sportklubok világa.
   Természetesen úgy is rendeződik a helyi környezet, ha az egykori közösségi ingatlan magántulajdonná válik, erre is van több példa a parton. Csakhogy egészen más minőséget jelent egy sportegyesület, mint egy exkluzív magánvilla. Igaz, hogy a MEC (és a telepét bérlő testvére, az RC-S) magánklub, ám a tagságának oszthatatlan magántulajdona, és tárt karokkal várja az evezni akaró fiatalokat, akik így ugyancsak a telep és közvetlen környezete rendbentartásában elkötelezett "tulajdonosokká" válnak.
    Akár sportnépszerűsítő helyi (soroksári!) programot rendezünk (Spring/Sprint villámverseny tavasszal, részvétel a Challenge Day eseményeinek szervezésében, Tass-MEC hosszú távú evezős verseny), akár tagjaink közé fogadjuk a helyi fiatalokat (Pesterzsébet, Soroksár - meg a nem annyira fiatalokat is), mindenképpen megnyitunk egy utat ahhoz, hogy a gyönyörű tájat:



Arany ősz a Csepel kajak-kenu pályája mellett a Molnár-szigeten, az 51. folyamkilométer alatt


még erősebben magáénak érezze a lakosság, akarja a rendjét és tisztaságát, a gazda vigyázó szemével kövesse az itt történteket, és a szükség és lehetősége szerint mellénk álljon. Igaz: a mi szemünk előtt a minőségi evezés, a szabadidő legméltóbb és legegészségesebb eltöltése, a sport lebeg. Csakhogy ennek közvetlen velejárója az aktív gyakorlati környezetvédelem. Mindenkit meghívunk, aki ebben kételkedne: nézzen szét a parton. Látogassa meg a telepünket. És ha eljön hozzánk kétellyel, majd eljön (vagy elküldi gyermekét) evezős sportolónak kétely nélkül.