A Műegyetemi Evezős Club - 1910 óta

Telefon: (20) 593-6130
e-mail: mec@mec.hu
Sporttelep: 1237 Budapest, Vízisport út 44.

A térkép alján található a MEC sporttelep. Megközelíthető a Boráros térről a 23-as, Erzsébet és Csepel felől a 48-as, 51-es és 59-es busszal, vagy a Közvágóhídtól induló dunaharaszti HÉV-vel a Pesterzsébet felső megállótól (a Gubacsi hídtól); azután gyalog a Vízisport úton (15-20 perc)

   Klubunk közhasznú egyesületként működik. A nagy múltú MEC legfőbb céljai: a minőségi versenysport támogatása minden szinten, azaz maga a versenyzés a hozzá szükséges edzésmunkával, a klubok közötti együttműködés előmozdítása, a magyar evezős sportéletben való szervező részvétel (versenyek kiírása, az evezés szakmai és társadalmi szervezeteinek támogatása), a veterán versenyzők hazai és nemzetközi mozgalmának támogatása. Emellett a BME-vel való kapcsolat által közvetlenül is segítjük a diáksportot: az egyetemi testnevelés egyik lehetőségét éppen a MEC sporttelepe és tagsága szolgálja. Mindkét említett területet képviselik az egyetemi versenyfutamok és versenyrendezvények, amelyek a sport népszerűségét, valamint a felsőoktatásra irányuló közfigyelmet mozdítják elő (például az immár hagyománnyá vált Duna parti Egyetemek Regattája, felsőiskolai futamok számos versenyen). Végül: a klub nyitott olyanok számára is, akik versenyezni nem kívánnak, de szabadidejüket szívesen fordítják sportolásra, kondícionáló edzésekre, emellett támogatják a MEC fentebb részletezett általános céljait.

   Történet: 1910. április 16-án alapította meg a klubot 19 műegyetemi hallgató. 1912-ben a junior nyolcas megnyerte a budapesti regattát. 1914-ben már 130 tagja volt az egyesületnek, közülük 1918-ig 15-en haltak meg harctéren. A Tanácsköztársaság alatt a MEC-et beolvasztották a MAFC-ba, de 1921-ben, már ismét önállóan, sikereket ért el a nagy regattán.
   A II. világháborúig a klub működése folyamatos, 1943-ban 62 tagja volt, a Műegyetem Központi épületében irodája és a mai Auditórium Maximum katedrája helyén tanmedencéje, az épülettől északra csónakháza és hajójavító műhelye.
   A háborúban sok tagot elvesztett, a tanmedencét lebombázták. A rákosizmustól kezdődően politikai nyomás akadályozta a klubélet újraépülését.
   Egy 1983-as egyetemközi regatta megmozdította a BME evezést szerető dolgozóit, Fekete Károlyt és Jásdi Sándort, akik kezdeményezésével 25-en megalapították az Universitás Evezős Egyesületet. Ezt követően nemzetközi kapcsolatok kiépülésével is fejlődésnek indult a klub; külföldi versenyeken vett részt; az 1984-től kezdeményezett hazai nemzetközi versenyek mai utódai közé tartozik az Egyetemi Regatta, a Budapest-Baja Hosszútávú Evezős Verseny is. Tanfolyamokat szervezett hallgatóknak. Munkáját mások mellett Trifunovits György, Székely Balázs, Fáth András edzők is segítették. 1987-ben más sikerek mellett nyolcasban és négyesben a klub egysége nyerte meg a Német Egyetemi Bajnokságot.
   1989. december 11-én az egyesületi törvény értelmében jogutódként újjáalakult a MEC. Ez időtől számít a jelenkor. A közhasznú egyesületként működő klub mai telephelyén 40 körüli, újra növekvő összlétszámmal, viszonylag kis versenyző csapattal részben a minőségi versenysportra összpontosít; részben utánpótlás-neveléssel foglalkozik, részben pedig a szabadidő-sportot szolgálja. Versenyeredményei között ifjúsági, junior és felnőtt országos bajnokságok és más helyezések, sőt világbajnokságon való részvétel (Márton Gábor) szerepelnek; az egyetemi evezés egyik bázisát jelenti; az evezéshez kötődő társadalmi mozgalom aktív részese.