FIXÜLÉSES OB 2005 - MEC

BALATONFÖLDVÁR, 2005. augusztus 20.

Rossz idő előtte, pocsék idő utána, a verseny napján pedig megint kitűnő idő, a szél nem zavaró, a hullámok elviselhetők. Kegyeli az evezést a sors.
   Kiváló és egyre fejlődő buli a Tízevezős gályaverseny, lassan felfigyel rá az evezős társadalom. Már hat hajó van, épp csak megoldható a program. A táv 1000 méter, érzésre épp elég. A legénységünk ezúttal kiegészült Vámos Gyurkával, aki baloldalt sztrókolt, Horváth Laci a jobboldalon. A többiek a sztrók felől: baloldalt Martonfy László, Sendula Norbert, Norman Károly, s kisegített bennünket a csepeles Krpesics Anna; jobboldalt: Kerekes András, Tevesz László, Bernárd Bendegúz, Fehér Sándor - a kormányos pedig Sebess Viktor volt.
   A két négyes előfutam közül a másodikban indultunk, másodikként jutottunk a döntőbe. A futam alaposan felidézte a gályaosztály keménységét mindenki izmaiban, és tapasztalhattuk, hogy a Keszthely felfejlődött, Albert bá munkája beérlelődik a Balatonon. Miközben ez kicsit fáj (mármint hogy összébb kell húznunk a mellényünket), azért rendjénvaló: ez is technika, más, mint a szokásos pályaversenyek, a négy mázsás hajót máshogy kell mozgatni, mint a regattás versenyhajókat. Tavaly már észlelhettük a dolgot, amikoris utolsónak érkeztünk a döntőben a célba, alaposan lemaradva. Idén ez a sok országos bajnokkal megtűzdelt Csepelnek jutott ki: távolból megítélhetően ugyanúgy, sok apró, széteső csapással próbálták mozgatni a hajót aránylag eredménytelenül, és ahhoz képest, hogy már az előfutamban mennyire lemaradtak (s kiestek), egészen biztosan ugyanúgy elfáradtak, mint mi tavaly.
   A verseny egyre versenyszerűbb, többször vissza kellett tolnunk a rajtnál, mert a tartószél a cél felé fújta a mezőnyt a hátánál fogva, de az sportszerűen küzdött ez ellen. Végül, amikor az indítóbíró sietve a helyzet magaslatára emelkedett, belátva, hogy a lejtős víz és az egyetemes tömegvonzás ellen nincs mit tenni (ez a tömeg a mólón várt és szintén ordítozott), elindultunk.
   A hatos döntőben végül a negyedik helyen végeztünk, a Danubius győzött. Gratulálunk nekik, immár harmadszor országos bajnokok ebben a sajátos hajóosztályban. A második Keszthely is minden dicséretet megérdemel, hozzánk képest amatőrök, ámde már igazolt versenyzők, és egyre jobbak, sőt még nálunk is. Ám jobban teszik, ha lazítás helyett erősen edzenek, mert ahogy a nép körében mondják, nem minden év papsajt. Igazán keményen próbáltunk megküzdeni velük is, és a harmadik Váccal is; megtettünk mindent, ami tőlünk ez alkalommal telt - és tisztes vereséget szenvedtünk. Ha kicsit kevesebb a gyönge pontunk, mindenki nehezebb öt kilóval, kicsit egyenesebben haladunk, és nem mi megyünk a Danubius hullámain, hanem ők a mieinken, akkor az eredmény akár más is lehetett volna; ha pedig beépített lánctalpunk is lett volna, Székesfehérvárig meg sem állunk!
   Még meg is lehetett mártózni a verseny utáni lazulásban a négy centiméter hőmérsékletű vízben. Aztán egy keveset esetleg iszogattunk-táncolgattunk, de sportszerűen, korán, már éjjel kettő-három tájt igyekeztünk vissza sátrainkhoz, felidézve a döntő iránytartását. Emlékeink talán kissé hiányosak, de nagyon szépek.
   Mindenkinek köszönjük, akik lehetővé tették: a verseny szervezői, a MESZ sportbírói, azután akik vállalták a fuvarozásunkat (Vámos Gyuri, Horváth Laci, Sendula Norbi), a fényképeket Kerekes Géza készítette, a legénységet Vámos Gyuri (a csapat rangidőse, Szeged), a már törzstag Fehér Oszi (nem igazolt evezős, eddig csak velünk versenyzett) és Krpesics Anna (Csepel) kiegészítette, és néhányunk párja is leutazott drukkolni.
   Mert azért, a tréfát félretéve, komoly kis verseny ez, jó lett volna mennél szebb érmet szerezni, és ugyan nem kell szégyenkeznünk, de azért többre törekszünk, persze tudva, hogy mások is. (A versenyző az versenyző.)



A csapat (az elődöntő után)




A nap talán legizgalmasabb döntőjében, a Danubiust követő hármas középső hajójaként...




Első a Danubius (van az három hajó is); második a Keszthely, harmadik a Vác, negyedik a MEC, az ötödik és hatodik helyezett (Győr, Külker) még nem látszik. A Danubius kormányosa beugrott vagy beesett a vízbe, komoly életveszélybe sodorva magát (a hajó mögötti fröcskölés).