A budapesti evezős versenypálya vége

A versenypályának van egy felső vége, meg egy alsó vége. Ezúttal az alsó végéről lesz szó. Amikor (idéntől) a tengermély Ráckevei-Soroksári Dunában engedélyezték a yachtizálást, másként benzinüzemű élvringászatot, haladéktalanul megépült a főváros egyik legízlésesebb kéj-hordómólója. Darabig nem tudtuk, mifene az, de aztán a pályának keresztbe ráálltak a motor-kishajók, és onnantól már tudtuk.
Egy verseny alkalmával hajózási zárlatot kell elrendelni, az ennek megfelelő bólya kitételével jelezve. A Budapest Bajnokság során is megtörtént ez, így futamonként legföljebb két, yachtikus hasmenésben szenvedő szerencsétlen hajója tévedt a pályára. (A yachtikus hasmenés járványszerűen terjedő emésztési zavar, amelynek következtében a szegény áldozat szarik a hajózási szabályokra; általában heveny analfabétizmussal párosul.) Ez eddig rendben is van, minden sportoló harcos kihívásnak veheti a korszellemnek megfelelően túlélőversennyé átalakított edzéseket-bajnokságokat. A mostani Budapest Bajnokság is a természetes kiválogatódás elveit követte: hulljon a gyerekek férgese, nyavalyának rángatóznak háttal ott az útban. Ezt ugyan még gyakorolni kell, de ígéretes kezdeteknek lehettünk tanúi a budapesti evezős versenypálya befejeződése táján.
Általában rákattinthatunk a képekre, s akkor részletgazdagabb, nagyobb változtatban is megtekinthetők. Ezúttal ezt kimondottan kérjük is, hogy pontosan követhessék a törekvéseket.




E képen egy motorcsónak látható, amint a verseny finisének métereit ízesíti meg a budapesti evezős versenypálya megszűnése tájékán, nagyjából félúton az evezős pályája vége felé közeledő gyerek és az eredményhirdető tutaj között. Figyeljük meg, milyen artisztikus hullámokat hoz létre a parlagi, közönséges sportszerűség hatékonyabb kikapcsolására.


A Sportbizottság kísérő motorosai unaloműzésként a pályán kóborolnak, a "próbálkozzunk közlekedési analfabéta yachtos tahókkal" nevű új népi sportág kezdő szintű edzéseit végezve. Addig sem zavarják a rajtnál a versenyzőket, akik adrenalinszintje a rájuk való várakozás közben előnyösen csillapszik, nyegle, ellazult izomzatuk katonássá keményedik. 27-én fél tizenegyre, vagyis a bajnokság kezdete után két és fél órával például már félórányi megnyugvási idő halmozódott fel, ennyivel később indultak a futamok.




A horizonton feltűnik egy 13 éves lányokból összeállított futam. Első rápillantásra nyugodalmas nyári tájképet látunk.




Vegyük azonban közelebbről is szemügyre! Az 1-es szám felett a mezőny jobb szélső hajója, amint kétségbeesve kitér az iménti kisyacht (2) elől; e hajó a célközeli, az előző futamot lekísérő motoros manővereinek hatására már keresztben átszelte a versenypályát, és immár az erzsébeti oldalon, szívós kitartással folytatja útját felfelé, mit neki hajózási tilalom. Az e női futamot kísérő motorcsónak (3) részben vele, részben a versenyzővel folytat kommunikációs kísérleteket. A 4-es számtól balra a mezőny következő hajója, a 6-os felett a bal szélső hajója látható; a 7-es feletti hajó pedig már felfelé halad a rajthoz, s a helyzete jól magyarázza, miért kell a mezőnynek a dunaág pesterzsébeti felén lejönnie. Egyelőre jegyezzük meg, hogy a jobb szélső versenyhajó, amelyben egy 13 éves kislány ül háttal a menetiránynak, elkerülhetetlenül szorult ki a partra, s annak közelében tart a cél felé. Vajon ott mi várja?




Ezt e kép alapján ítélhetjük meg. Átfestett nevű, újtulajdonolt hajókból roncstelep növekszik egy éve a versenypálya finisének tájékán. A part mellett egy fehér és egy fekete folyami hajót látunk, a fekete mellett egy köszörülésre és átfestésre váró rozsdás birtoktárgy ("Gyöngyház") lóg be a mederbe mélyen, de a Gubacsi hídról némi sikoltozással sikerült rábeszélnünk egy korábbi futam ifi korosztályú lányversenyzőjét, hogy mégse ütközzék neki, még nyomot hagyna rajta. Ám a lényeg: a fehér hajó fara fölfelé a hordómólóban folytatódik, utóbbi mindkétfelől vidám kisyachtokkal kitűzdelve. Együtt öblöt formálnak, amely felé tart versenytempóban egy 13 éves kislány háttal, miután előbb kiszorították; az öböl mélyén szép fehér vashajó fara, lejjebb pedig - ha egy kis vízidzsungelen és egy tarkótáji hidacskán átverekedné magát - a fekete folyami vashajó várja.




Íme, meg is érkezett. Ennyit a versenyéről, amelyre hónapok óta készült.




Míg a mezőny többi hajója a cél után már honi stégje felé tart, ő is kihajózik az öbölből a kísérő motoros társaságában, s bizonyára úgy gondolja: "ez az 1500 méter jó mulatság, férfimunka volt!" Csalódottan szélednek szét a mólón rá várakozók is: "most nem sikerült, talán a következő futamból!"


Így ér véget a budapesti evezős versenypálya, a Gubacsi hídnál.