Budapest-Baja Hosszútávú Evezős Verseny, 2004

Aki kipróbálta, tudja: az Országos Bajnokság mellett az év másik legremekebb sportünnepe a Budapest-Baja. Idén Démász Kupa névre hallgatott, és Baján egy városi plakáton "a világ leghosszabb evezős versenyének" titulálták. Akárhogy is, valóban a leghosszabbak közé tartozik.
   Egyszer ugyan már ki kell mondani: ha a Lágymányosi-hídtól indul, mint évek óta, akkor a hossza csak 165 kilométernyi. A Lágymányosi-híd ugyanis pár száz méterrel van csak följebb a Kvassay-zsilipnél, vagyis az 1642-es Duna-folyamkilométernél. Innen lefelé a Sugovica-torkolatig, vagyis az 1479-es folyamkilométerig, majd pedig befelé még másfél kilométer összesen csak 165; a sokszor emlegetett 172 kilométer a Margit-szigettől volna érvényes. Sebaj, hosszú azért ez, kivált, ha a víz alacsony, mert akkor kicsi a sodrás. Idén nem is volt hajó, amely 10 órán belül evezett volna, és a 11 órán belüli időt is csak a szűk élmezőny, az első öt hajó érte el. A MEC kormányos nélküli négypárja ebbe még éppen belefért. Idén egy hajó műszerekkel lemérte a vízhez képest megtett utat is, ami 120 kilométernek bizonyult, a többi 45-öt a parthoz képest a Duna teszi hozzá. Egészen magas vízállásnál legföljebb még 10 kilométert vállal át a leggyorsabbaktól. Az időjárás különben jó volt: nem fújt komolyabb déli ellenszél, bár felhőárnyék sem volt a hőségben. Szkiffben 6 litert, négypárban 4-5 litert kellett inni, és kimondottan jólesett (volna legalább egyszer) pisilni. Mert nem is annyira az evezés az igazi szenvedés.
   Nagyon rendes kis verseny volt, csak árnyalatnyit szűkebb mezőnnyel, mint az elmúlt években: összesen 52 hajóegység, 142 versenyzővel. A kielek és a szkiffek voltak kicsit kevesebben, szkiff (nők-férfiak összesen) csak 9 darab. Ezzel szemben meglepően sok: 19 darab mindenféle négyes és négypár indult.
   Hatalmas mennyiségű nagy felbontású képet készített Gyulay Gábor, és a verseny kitűnő webhelyére villámgyorsan föltették, az ezen az oldalon láthatók közül a hosszútávúról készültek innen származnak. Ama webhelyen, kiválóan lekérdezhető adatbázisból, táblázatosan megtekinthető visszamenőleg is minden eddigi eredmény. Az idei is, tehát itt csak a MEC-et érintő részletekre szorítkozunk.
   A szervezésben legnagyobb részt vállalt klubtagokon (Kiss Bence, Márton Gábor, Nagy Csaba, Popovics Dávid, Takács Péter stb.) kívül egy maroknyi csapat - versenyzőkkel, Kovács Imre ügyvezető elnökkel, s benne az idén a Főiskolai Világbajnokságon induló Tevesz-Horváth dublóval is, akik emiatt a Bajára csak látogatóként jöttek le - már az előző napon részt vett a Lágymányosi-hídhoz való stégkihelyezés küzdelmeiben, árkon-bokron, köveken és koponyán keresztül. Az utóbbi ügyben főleg Tevesz László túrázó kenus jeleskedett, amennyiben ő vette észre a kövek közt. Kenuban ugyan alig fordul elő, ez az izgalmas sportági információ a napilapokból származik; a közvetlenül a Rendőrségnek szóló mobiltelefonunk hatására ugyanis félelmetes mennyiségű újságíró és tévés szaladt össze a parton, vagy a mobilt hallgatták le, vagy talán azt figyelték ki, merre halad a városban éppen az a húsz rendőr, akik utóbb komoly zavarba hozták a híd alatt lakó csövesünket is. Arra, hogy innen másnap hajnalban 150 ember a világ egyik leghosszabb evezős versenyére indul, a koponyahírre összeverődött 50-60 személy lényegében érzéketlen volt. Istenkém, bűnügyesek voltak, nem sportosok. Különben is, kit érdekel manapság 150 élő evezős, egy több éve meggyilkolt ismeretlen koponyájához képest? Talán a tévében minden este evezős filmeket néznek a népek?
   A klub méretéhez képest egészen elfogadható versenyzőlétszámmal álltunk ki, és - rendező klub mivoltunkra sem hoztunk szégyent az eredményekkel, sem a hosszútávún, sem a sprinten; s mindez nagyjából megfelel a sokéves hagyományainknak is. A 11 tagú csapat egy aranyat (férfi négypár sprint), három ezüstöt (férfi négypár hosszútávú, női szkiff hosszútávú és női szkiff sprint) és két bronzot (női dubló hosszútávú, noncox négyes sprint) gyűjtött be. A verseny egészében is sikeres volt: mindössze egyetlen hajó adta fel, a komp senkit sem ért utol, és egy bólyán felborult külkeres dubló is visszaszállt, és lapáttörése ellenére célba ért. A külkeresek egyébként, szintén hagyományaik szerint, idén is népes csapatban és kiválóan versenyeztek, amint a többedszer szkiff-győztes Vanczák Gergő (Danubius) is.
   A sprintverseny szűkebb volt, mint szokott; ezért aztán fura futamokat is rendeztek. A MEC férfi négypárjának aranyát a következő mezőnyben szerezte: jobbról kezdve a Bad Kreuznach noncox német férfi négyes, egy hatalmas, vidám hölggyel; a MEC noncox férfi négyes a nem kevésbé vidám Kenessey Piroskával; a MEC (Norman Károly, Lugosi Roland, Mecséri Géza, Ambrus Gábor sztrók) és egy peror kerülgette a keskenyre aszott Sugovica közepén meredező hatalmas vasbólyát. Bánatunkra a férfi négyevezős hajók német első és harmadik helyezett négypárja nem indult el, mondván, hogy ők nem regattázók, hanem túraversenyzők; bár a hosszútávún győztes hajóban ült a Turbo Bonn evezőse is, és a korábbi években a Turbo Bonn a sprintben is győzni tudott. A sprintverseny képeit Nagy Csaba, a MEC elnöke készítette.
   A bajaiak most is, mint évek óta, remekül összerakták a versenyt, új támogatót találtak a DÉMÁSZ cégben, amely a hírek szerint még rangosabbá akarja tenni az amúgy is kiváló rendezvényt. Ha jól tudjuk, a korábban legtöbb segítséget nyújtó Unilever (Erika) idén is alaposan támogatta. Felejthetetlen volt a halászlé, és az utána következő, hajnalig tartó gimnasztika, amelynek során az étkezőasztalok körében némi darwinizmus érvényesült. Teljesen megfelelő volt a számítógépről Penoff Gábor által menedzselt mp3-zene és részben kívánságműsor, és nem igazán hiányzott az élő zenekar.
    Érdekes dolog, hogy ha egyszer akkora és olyan fájdalmas, gyötrelmes terhelést szenved el egy evezős, mint a Budapest-Baja során, ugyan miért vág bele újra meg újra? Merthogy például Mecséri Géza idén 14. alkalommal húzta le, és még egyszer, lévén egykor az egész produkció egyik atyja.
   De lássuk a mieinket (a képekre kattintva nagyobb felbontással)!



A MEC-csapat tetemes része épp vízreszáll a Lágymányosi-hídnál augusztus 6-án hajnalban. A noncox négyes balról: Erős Márton, Németh Zsolt, Garay Zoltán, Kenessey Piroska. Hátul a noncox férfi négypár és segítők balról: Mecséri Géza (négypár sztrók), Ambrus Gábor (négypár hármas), Tevesz László (szemben, segít), Takács Péter (szemben, segít), Lugosi Roland (négypár kettes), Norman Károly (négypár egyes).




A MEC férfi négypár (balról Mecséri Géza, Ambrus Gábor, Lugosi Roland, Norman Károly) a célban, az ötödik legjobb abszolút idővel: 10 óra 59 perc (a győztes német négypár 10:15-öt evezett, a MEC ezüstérmes)




A bronzérmes női dubló a cél után (balról Kégl Bori, Jeney Gabi) kétségbeesetten menekül két elvetemült vízi szatír elől, akik valószínűleg be akarják őket borítani (Horváth László, Tevesz László)




Megérkezik a kormányos nélküli férfi négyes: Erős Márton, Németh Zsolt, Garay Zoltán, Kenessey Piroska




Női szkiffben időn belül célba ért Popovics Mátyásné; csaknem 16 órányi kitartása minden elismerést megérdemel; ezüstérmes Alliquander Anna (DNHE) mögött, azután a sprintversenyben ugyanígy




A sprintverseny négyevezős hajóinak eredményhirdetése, balra a MEC négypár, utána a német négyes, a MEC négyes, jobbra a peror




Valóban: Kenessey Piroska (a sprintverseny rajtja felé evezve) semmivel sem komorabb mint a mindig mosolygó német hölgy (Tanja Schmitt)