Budapest-Baja 2005 augusztus 5--7.

Munka, dicsőség, ünnep

Amikor megérkezünk a sajátos, 100%-os eredménye ellenére túlélőversenynek nevezhető flúgos futam végállomására, amikor reflektorfényben ünnepeljük magunkat, kicsit elsüllyednek a rajt szorongó és bevetésre váró erőtől duzzadó percei, ahogy elfelejtjük a kínlódás óráinak kellemetlen oldalát is, csak a dicsőség marad. Pedig érdemes könnyedén átfutni, mi minden szükséges ahhoz, hogy együtt lehessünk, hogy életünk későbbi időszakaiban önmagunk és barátaink előtt csöndes böszkeséggel emlegethessük, mire voltunk-vagyunk képesek, amitől tunya átlagpolgár bízvást egész hátralévő életére megrokkanna, ha egyáltalán túlélné. Ez nem tréfa, ez a verseny a triatlonosok híres-hírhedt Ironmanjével tartozik egy kategóriába, a legnagyobb összpontosított fizikai terhelések közé, amiket sportszerűen (értsd: megfelelő felkészülés esetén károsodás nélkül, ellenben nagy erkölcsi-fizikai-érzelmi-társasági haszonnal) egy ember elviselhet. Erre talán nem gondolnának 15 éves gyereklányok (amilyenek az RC-S regattás versenyzői is), akik könnyedén lelibbennek Budapestről Bajára, miközben a szájuk be nem áll; pedig ehhez még az tartozik, hogy az év többi napján órákig gyötrik magukat; persze, hogy a képességeik egy átlag felnőttének többszörösét teszik ki. Bőven van ok az ünneplésre.



MEC - RC-S - BAJA - Mosonmagyaróvár serdülő korú kormányos négypár a célban, balról: Köteles Andrea (RC-S), Köteles Szandra (RC-S), Bóna Bianka (Baja), Elek Virág (Mosonmagyaróvár), Takács Zoltán (MEC)


Munka

De - először a beszámolók sorában - ezúttal valóban hadd idézzük fel, milyen sokan mennyit tesznek azért, hogy ezt a királyi élvezetet közösen átélhessük. Először általában, aztán pedig az idei verseny sajátosságait hozzávéve, épp csak listaszerűen. Ezekhez a tételekhez a sporttársak személyes áldozata, társadalmi munkája is hozzátartozik, amit különben pénzért kellene megvásárolni. Sok tételért ténylegesen tízezreket kell kiadni. Arra persze nem vállalkozhatunk, hogy részletekbe menő pénzügyi számvetést is előállítsunk - ilyen természetesen a szervezés szintjén létezik -, számadatokat tehát nem idézünk, több tíz-, sőt több száz ezer forintos tételek is szerepelnének; s megjegyezzük, hogy ugyan egyes esetekben meg lehet takarítani a forintokat, mert baráti, sporttársi kapcsolatok lehetővé teszik a természetbeni, viszontszívességgel való törlesztést, a bartert, de azért annak is mérlege van. Példaként: ilyen tétel volt idén az új rajthely biztosításának számos részlete, ha nem is mind. Olyan kisebb-nagyobb, esetleg kritikus sorolatlan feladatok bújnak meg a listában, mint a szövetségi stég bérlése, szállítása és vízretétele, rendes fizikai erőfeszítés.
De lássuk a listát, amelyből egészen bizonyosan kimaradtak tételek, ugyan nem szándékosan.:

Előkészületek:
versenykiírás (kötelező az alábbihoz)
rendőrségi útvonal-, rendezvényengedély biztosítása
tájékoztatás (weben, propaganda Budapesten és Baján)
rajtszámkészítés
érmek, kupák megvétele, előkészítése
trikók készítése
ajándékok beszerzése, szponzoráció megszervezése
szállás és étkezés biztosítása Baján
versenyorvos és célorvos biztosítása
Engedélyek a bajai rendezvények számára
bajai komp feljövetele

Rajthely:
rajthely kijelölése
rajthely biztosítása (villany, szállás, őrzés, hajótárolás)
rajthely kialakítása (stégszállítás és vízretétel, dekoráció, hangosítás, áram, takarítás, berendezés)
versenyzőfogadás
rajtprotokoll-rendezvények
regisztráció (nyilatkozatvétel, rajtszámosztás, nevezési adminisztráció, rajtcsomag-osztás, rajtlista - számítógép)
kísérő motoros biztosítása
A versenyfotózás megkezdése

Rajt:
Sportbizottsági tevékenység
vízreszállás segítése
csomaggyűjtés és leszállítás elindítása
biztosító motoros
rajtoltatás és rajtadminisztráció

Rajthelybontás:
szerelvény- és díszítésbontás (hangosítás, áram, pavilon stb.)
takarítás
stégbontás és elszállítás

Dunaújvárosi állomás:
frissítők
szállítás
segély-készenlét

Kalocsai állomás:
frissítők
motorcsónak
segély-készenlét

Célállomás és hajófogadás:
fölszerelés (sátor, számítógépállás, hangosítás)
parti szolgálat a Sugovicánál
befordítás és bekísérés a Sugovicán
hangosítás (technika, szpíker)
időmérés, versenyadminisztráció
cél- és érkezésfotók
hajófogadás, kisegítés
üdítők
emléklapkészítés
adminisztráció (pólók, étkezési jegyek kiosztása, szállásolás-segítés)
étkezésszolgálat

Sprintverseny:
versenyengedély
sportbizottság
rajthely (kísérő motorosokkal)
versenylebonyolítás: neveztetés, rajtoltatás, időmérés, érkeztetés, versenyadminisztráció

Rendezvény:
berendezés (székek, asztalok, konyhaállás, hangosítás, díjak előkészítése)
Támogatók fogadása, szerepeltetése, protokoll
vacsora anyagbeszerzés és elkészítés
díjkiosztó ünnepség (adminisztrációval, fotózással, protokollal)
vacsora lebonyolítása
buli műsorszervezés, -szolgáltatás (zene, világítás, szúnyogirtás)

Bajai és klub-utómunkák:
takarítás, bontás
hazaszállítás és hazautaztatás
anyagi és adminisztratív elszámolás
webes tájékoztatás (eredmények, fotók, beszámolók)

Látható, hogy több klubnak, a Bajának, a MEC-nek, a Kalocsának; s ezen belül igen sok segítő sporttársunknak - esetenként maguknak a versenyzőknek is - a munkája szükséges ahhoz, hogy a több mint 50 hajó és több mint 150 evezős nagyjából hiánytalan élményt, versenyt élhessen át. Ez pedig már több mint másfél évtizede így történik. Egyszer már valahol meg kell jelennie, a webes fórumok hozzászólásain túl is: mi versenyzők mindezekért az erőfeszítésekért köszönettel, sőt alkalomadtán munkánk formájában viszonzással tartozunk mindhárom szervező klubnak, a támogatóknak, a közreműködő, alig összeszámolható sporttársaknak!

Mi történt idén?

Átlagosnak mondható mennyiségű hajó és versenyző készülődött, kicsit a szokásosnál kevesebb külföldivel, meg kell erősíteni az előzetes hírverést. A verseny kezdetét azonban alaposan beárnyékolta a pocsék idő. Akik a stéget a rajthelyen letettük, sok keresetlen szót mondhatnánk erről. Ebből az időjárásból aztán következett, hogy ugyan rutin szerint szinte nem lehet számítani egy olyan munkára, amelyre mégis készen kellett állnia a versenyvezetésnek (részünkről Nagy Csabának): a sportbizottság felelős döntésére. Megmozdult a háttér-szakértelem is (például részünkről Kovács Imréé), és szokatlan, tökéletes és felelős döntés született: a versenyt az első napra felfüggesztették, azzal, hogy a második napi időjárástól függ a rajt.



Mosolytalan eligazítás, a Lágymányosi-híd alatt alig lett volna elképzelhető: holnap hajnalban ugyanitt!


    A részvétel aztán néhány kisebb tanulsággal járt. Először is: az első napon nem kívánt mindenki elindulni, és lemondott a versenyről. Azonban igazi sportember nem éli bele magát a defetizmusba, azaz a lelki készenlétét nem adja fel. Így ahogy a rajt lehetségessé vált, a mezőny legnagyobb része azonnal teljes testi-lelki erőállapotban indult el. Sajnálatos, hogy nem mindenki, ráadásul olyanok is, akiktől mások, lelkesebbek indulása függött, s így kimaradtak az utóbbi évek egyik legjobb versenyéből.
   Mert, hogy a legelejére visszatérjünk, Kiss Bence jóvoltából, és az UTE szívélyes sporttársi segítségének köszönhetően, talán az elképzelhető legjobb rajthelyet sikerült kiválasztani és megszervezni. Kulturált szállás, tisztálkodás és WC-lehetőség, őrzött hajótárolás, rossz időben is fedett eligazítási térség, remek vízreszállási lehetőségek. Rossz rágondolni, mi lett volna a versenyből, ha a szokásos rajthelyek valamelyikén kell kivárni a lehetőséget, megszállni, meghozni és kommunikálni a döntéseket. Alighanem a rajthely-kiválasztáson múlt az idei verseny! Hozzátehetjük: ugyan eddig is 172 kilométerről beszéltünk, mivel az ősi időkben a Danubiustól indult a verseny, de az utóbbi években azért csak 165 kilométernyi volt. Ám idén nemhogy megvolt a büszkén hirdetett táv, hanem a 174 kilométer az eddigi leghosszabb, méltó Európa leghosszabb folyami regattájához.
   Szokásosan péntek hajnalban indul a flúgos futam. Utána kipiheni magát az ember, kerüli az alkoholt; másnap pedig Sprintverseny. Idén ez simán elmaradt - volna, ha nincs egy további kiváló ötlet, köszönet érte a bajaiaknak: megszervezték és megfelelően kommunikálták, hogy a verseny utolsó 500 méterén időt mérve egyben bonyolítsuk le a Hosszútávút és a Sprintversenyt. Amilyen hálátlan a versenyzőnépség, hála helyett mindenféléket gondoltak mind a városon átvezető útvonalról minden lehetséges alkalommal (Margitsziget-spicc, Lágymányosi pillér élményfürdők), mind pedig a 174 kilométer leevezése után kifejtendő fehérje- és tenyérlebontás, valamint oxigénadósság-felhalmozás alkalmából. Bezzeg utólag: senkitől semmiféle rosszallást nem hallott senki, épp ellenkezőleg.



Nem kellett volna annyira markolni... avagy egy kettősverseny-igazolás szattyánbőrön


Ez a verseny arról is meggyőzte a versenyző csapatot, hogy többnyire nem látszik, de azért a helyén van, és szükség esetén a helyzet magaslatára emelkedik egy felelős és szakszerű versenyvezetés; hozzátéve, hogy a közös bölcsesség ezt alaposan támogatja, mert ennyi evezős, köztük sok régebbi szakmai vezető körében nagy tudás halmozódott fel, ami utat is talál a döntésekhez. Így aránylag kis esélye van annak, hogy valaki is magára maradjon a bajban, vagy belehajszoljuk egymást a hülyeségbe. Nem véletlen, hogy a horribilis terhelés ellenére immár második évtizede nem történik komoly baleset, és az ünnepek sorozata töretlen.
   Ez persze a mezőnynek magának is köszönhető, a képzettségén túl az egymás iránti felelősségérzetének. Sokszor segít egyik hajó a bajba jutott másiknak, esetleg úgy, hogy a dolog a köznyilvánosság elé sem kerül (de azért el nem felejtődik.) Megosztja az italát, lesegíti a bólyáról, cellux-szal összeragasztja a hajóját (az idei fair-play-díj), ami után a megroppant szkiff még végigevezi a hátralévő hét órát és célbaér; ez csak valamivel kisebb mutatvány, mint szétesett repülőgép szárnyát a levegőben rágógumival visszaragasztani és átmenni vele az óceán fölött.
   Mielőtt az eredményekről konkrétan adatokat közölnénk, kis összbenyomás: noha a meteorológiai szolgálatok legyenek hétszer átkozottak (a jósolt viharos északi szél alig mutatkozott, főleg Paks alatt; a Nap hétágra sütött), de azért a fölötteseik legyenek áldottak is, mert beékeltek néhány pocsék nap közé egy egészen elviselhetőt versenycélokra, és noha a Duna áramlással ezúttal nem foglalkozott, az időeredmények kimondottan jók voltak, a megnövelt távot is beleszámítva. Különösen sok nagyobb egység indult; és különösen sok klubközi csapat, amit ugyan a klubregattákon nem értékelnének, de a minőségi sportmozgalomban igenis nagy érték, és ennek a versenynek egyébként speciális hagyománya. A Sportban minden vetélkedés fölött áll egy magasabb egységesség, és ez a verseny ezt főhelyen szokta fölmutatni. Még egy előzetes benyomás: a Külker, minden túraverseny és evezős rendezvény leglelkesebb erőforrásainak egyike, az utóbbi években - egyébként korábbi hagyományainak megfelelően - egyre színvonalasabban szerepel, az OB-tól a veterán versenyekig. És most: az idei Baján a mezőny csaknem harmadát ők állították ki, és a korra ugyan nem a legfiatalabb, ám kitűnő versenyzőik egészen kimagasló eredményeket értek el hosszú távon, amin a regattás ifjú titánoknak igenis el kell gondolkozniuk - csak példaként tessék megnézni, kik győztek a férfi dublóban, a férfi szkiffben, női négypárban stb. Kalapot le a Külker előtt!



A szkiffgyőztes: a külkeres Fehér András




A győztes dubló (Külker): balról Lajkó László, Varga István


A Csepel is nagyobb erővel vonult fel idén, s kiváló eredményekkel (mix dubló, négypárok). A részletes eredményeket a bajaiak (Penoff Gábor vezérletével) villámgyorsan föltették a webre fotókkal együtt - képeink zöme innen származik, valamivel nagyobb felbontásban is itt szemlélhető. Összesen 50 hajó indult el, 141 versenyzővel, akik egyetlen, a komp által utolért versenyző kivételével mind be is fejezték.
Ami a Sprintversenyt illeti, természetesen a jobb helyezéseket általában a regattaversenyzők érték el.

És most lássuk az idei MEC- és RC-S-eredményeket, erőnk szerint tisztesen helytálltunk:

MEC- és RC-S-versenyzők hosszú távú eredményei:

KAT. NÉV IDŐ HELY ABSZ.KAT.GYŐZTES
F 1x Popovics Máté 12:25 3 2111:28 (Fehér András - Külker, 5)
F 1x Lugosi Roland 13:09 5 3011:28 (Fehér András - Külker, 5)
F 2x Ambrus Gábor, Márton Gábor 11:51 3 1211:29 (Lajkó László, Varga István - Külker, 6.)
F 2x Bluhm Christian (Csongrád), Norman Károly 11:54 4 1311:29 (Lajkó László, Varga István - Külker, 6.)
F 4- Erős Márton (ESZTEHE), Garai Zoltán (Baja), Németh Zsolt, Mecséri Géza 13:01 2 2712:01 (André Barth, Jens Reimann, Tanja Schmitt, Thilo A. Coblenzer - Bad Kreuznach, 15)
Mix 4x + Bóna Bianka (Baja), Elek Virág (Mosonmagyaróvár), Köteles Andrea (RC-S), Köteles Szandra (RC-S), Takács Zoltán (MEC) 15:13 6 4811:08 (Ecsedi Ákos, Ecsedi Ákosné, Ecsedi Andrea, Ecsedi Nóra - Külker, Vanczák Gergely - Danubius, 2)

MEC- és RC-S-versenyzők Sprint-eredményei:

KATEGÓRIA NÉV HELY GYŐZTES
F 1x Popovics Máté 2 Marokity Norbert - Kalocsa
F 1x Lugosi Roland 7 Marokity Norbert - Kalocsa
F 2x Bluhm Christian (Csongrád), Norman Károly 2 Erdélyi Tamás, Teszár Balázs - Danubius
F 2x Ambrus Gábor, Márton Gábor 5 Erdélyi Tamás, Teszár Balázs - Danubius
F 4- Erős Márton (ESZTEHE), Garai Zoltán (Baja), Németh Zsolt, Mecséri Géza 2 André Barth, Jens Reimann, Tanja Schmitt, Thilo A. Coblenzer - Bad Kreuznach
Mix 4x + Bóna Bianka (Baja), Elek Virág (Mosonmagyaróvár), Köteles Andrea (RC-S), Köteles Szandra (RC-S), Takács Zoltán (MEC) 6 Csepregi Gábor, Hörcher Dániel, Pakó Barbara, Pakó Kata, Varga Orsolya - Danubius





Popovics Máté a célfotó elől szemérmesen eltakarja az arcát (aki már végigevezett Budapest-Baját, annak vannak teóriái arról, még miért akarhat valaki egész testi mosást a verseny utáni első pillanatban, több óra során kialakult, higgadt megfontolás alapján)




Mind egykori és jelenlegi mecesek: a négyesben balról Erős Márton, Garai Zoli, Mecséri Géza, Németh Zsolt




Lugosi Roland a tavalyi négypározás után szkiffben is bizonyított (Százhalombatta táján udvarias kérdést intézett a Bluhm-Norman dublóhoz: "a Duna végig ilyen lesz?" Megnyugtattuk, hogy igen, de ha tudtuk volna, mi vár Paks után, talán még meggyőzőbbek vagyunk.)


Négykezes

Végül kis négykezes beszámoló következik. Csupán példaként arra, hogyan szervezi ez a verseny a személyes kapcsolatokat. A férfi dubló mezőnyben indult együtt Bluhm Christian (Chris, Csongrád) és Norman Károly (Laci, MEC). Alább következik, hogyan és milyen eredménnyel. Amint a hajóban is négykezest adtunk elő, ez a beszámoló is az. Elsőnek Bluhm Christian összefoglalója következik:

3 év kihagyás után újra baja. Átgondoltam, mire kell ügyelnem tanulva az előző 3 teljesített hosszútávú hibáiból anélkül, hogy túllihegném a dolgot. Az első és legfontosabb a megbízható csapattag, ezért lett volna szkiff, mivel Csongrádon ilyen nincs (jelenleg). Ám jött Normanka, és regattás eredményei ugyan nem, de bajás múltja minden kétséget kizárólag megerősített abban, hogy ő tökéletes partner lehet újabb 170 akárhány km-en keresztül. Pia: úgy döntöttem, sok kis üveg helyett 1 db nagy, tele Isostarral, meg egy csővel, ne kelljen már emelgetni. Azért tettem mellé még egy üveg csapvizet, ha megunnám az ISO ízét. Kaja: Laci azt mondta nem kell más, csak szőlőcukor, azért raktam műzli szeleteket is. Stégpakolás esőben, szélben, 20 fokkal a korábban megszokott/megszenvedett hőmérséklet alatt. És várakozás, hosszú, üres órák. Csabi azt mondja, nem lesz verseny. A hiábavalóság hiábavalósága. Majd reggel kiderül. Egy nap csúszás, azaz egy nap alvás. Egy félig sikerült hajóbeállítás, s a puding próbája. Jó lett volna hosszasan ízlelgetni, de csak kóstolóra futotta. Majd reggel kiderül. Kiderült - az ég, elindult a verseny. Lejárós bal lapát, tudod, mi a dolgod, ha végig akarsz menni. Az oldalszél megduplázta a nehézségeket, sebaj, ezért jöttem. Ezért megyek/megyünk tovább. Földvár után jött az első görcs, ujjaim kifordultak, így hogy fogom meg a lapátot? A lejárós lapát köszöntött, az oldalszél fogadta a köszönést. A bal alkar tropa. Lendülgetni, ritmusból, semmi erőlködés, együtt mozogni, és csak tisztán, amennyire lehet. A többiek nagyon elmentek az elején, de ez egy demoralizáló gondolat, hess. Paksig elszaladt az idő, az izomzat még nem dolgozott sokat. Egy kis déli szél. Még mindig. Előfordul, még a leglazább baján is. Eddig nagyon nem volt semmi extra, talán a Margit-híd meg a Lágymányosi, ami olyan szépen megrostálta a mezőnyt már az elején. Dehát a víz az ilyen, hullámzik. A szél meg fúj. Nem is tudom, mikor hagyott alább. Kalocsa, tankolás, fogytán volt a víz, nem kockáztathattam. Kb. 2 perc az időnkhöz. Mindegy, a többiek messze előttünk, hittük akkor még. Laci bírja, ahogy sejtettem, hihetetlenül jól bírja. A rángatózó alkaromon kívül még nekem is kutya bajom. Akkor a sprintet megnyomjuk, jól. Repülőrajt, időben el kell kezdeni gyorsulni, ennyi "bemelegítés" után ez már lassan megy. Tekertünk ezerrel, halványan emlékszem valami rajtfélére, meg egy biztatásra (köszi, Kata!). A Queen sokadszor bajnoknak énekli magát, bennünket, mindannyiunkat. Beértünk, ismét. Mikor lesz legközelebb? Jövő ilyenkor. Ott leszünk, hisz ezért evezünk.

Norman Károly nézetében ugyanez:

   Erre a Bajára dublóban szerettem volna indulni, ilyen még nem volt, Ambrival. Csakhogy elsőbbséget jelentett be Márton Gabi, ősi edzőpartnere, számlálatlan kilométer van mögöttük dublóban, Márton idén harmadszor országos bajnok, veszélyes egység. Tanácstalanságomban történt, hogy egyszercsak - lényegében ismeretlenül, a Fórumunkon, megkeresett a csongrádi webhely gondozója, akivel annyi kapcsolatom volt, hogy minden ks szkiff-futamban alaposan elvert, és egyszer megkért, hogy tegyem fel a logójukat a link-oldalunkra. Névről tehát ismertem, tekintélyes szkiffes. Ő kér tanácsot. Tőlem. Jó, a hosszútávú más, és valóban leeveztem már hatszor, tisztes eredménnyel, három szkiffes negyedik és egy négypár második hely van mögöttem. Hát levelezzük le. Írtam egy jó hosszú levelet, tanácsokkal. Miben megyek idén? Mert ő szkiffelne, nincs most partnere. Dublóban mennék, de nekem sincs. Hohó, akkor induljunk együtt, így ő. Föllelkesedtem erősen, pompás volna! Nem hozott zavarba, amikor megtudtam, hogy Chris mintegy negyed méterrel magasabb nálam, szüleim hibájából az ilyesmihez már hozzászoktam, az OB-n például együtt indultunk a szépségversenyen Nagy Csabival, aki szintén vertikális típus. Ambritól, az edzőnktől elkértem egy dublót, amely a kék szín egy szuperintelligens árnyalatára van festve. Chris már a stégállítás csapadékos gyönyörűségére megérkezett, segített is - mi, MEC-es versenyzők a verseny előtt stéges kondival szoktunk bemelegíteni, átrendezve a rakpart kőborítását. Aztán fölhoztuk a hajót is az UTE-be, és esőszünetben, késő délután, megkíséreltük beállítani magunknak, nem mondhatnám, hogy valami kiváló eredménnyel, ami az álmoskönyv szerint 12 órányi evezésre egészségtelen... Különbségmérés seprűnyéllel, alátét-átrendezés izgalmas következményekkel, Chris bal lapátja ragad, az enyém kiszalad, jobbra lógunk mint egyensúlyzavaros, elaggott ámbráscet. De erről ennyit.
   Egy napnyi várakozás a csapadék elapadására. Harc a lelki integritásért. Nem föladni lélekben, váratlan pillanatban is elindulhatunk, vigyázat! Van élettapasztalatom ilyen ügyekben, egyéb sportágakban (vitorlázó repülés). Ez most is igazolódott: a sportbizottság a helyzet magaslatára emelkedett, Nagy Csabi a sarkára állt, a külkeresek mentek volna a poklokkal szemben is, node ott voltak a kisgyerekes, kormányos egységek - végül is nem lett volna szabad belehajszolni őket a halálba. Bölcs döntés: nézzük meg holnap hajnalban a lehetőségeket.
    Megnéztük: szombaton mehet a méta! A mezőny alig csökkent, az evezős lelkileg is szívós fajta. Mi már egy nappal előbb kinéztünk egy helyre kis stéget vízreszállási célra, mondván, hogy másnak ez nem jut eszébe. Nem is jutott, roppant kellemesen, tolongás, külső segítség szükséglete nélkül vízre szálltunk, ezt a jövőben sem tennénk másképp. Amikor ezt eldöntöttük, kezdett végleg kirajzolódni, hogy elég sok dologban igen hasonló az észjárásunk Chrissel; ez jót ígér az útra.
    Aztán a rajt. Kicsit elsiették, egy percecskét késtünk, indulunk a Nagy, Bűnös Város felé. A meteorológia északias szelet ígért, délies volt. A Margit-hídnál zűrzavaros lárma előttünk, mint amikor a nemesek Borisz Godunov ügyében lépnek fel erélyesen, az orosz középkorban. Mi a nyavalya ez? Aztán megtudtuk. Élményfürdő egy. Darabig töprengtünk a várossal megtoldott rajthely erényei felett, a magas kőpartok között, a szombatra való különös tekintettel. E napon szerintem nem fognak hajók jönni hajnalok hajnalán. Sajnos ezt a hajók nem tudták, a negyedik tolóhajó és tengeri óriásjacht után tartósan megváltozott a véleményem a tárgyban.
   Hát a Margit-szigetnél és ennél rosszabb már nem jöhet - mondtam magamban, egészen a Lágymányosi-híd pilléréig, ahol hatos találkozónk volt: három dubló, a hídpillér, egy tolóhajó és egy luxus utasszállító a tengerjáró kalíberből. Chrissel elhűlve szemléltük a jelenséget, ilyet még nem láttunk. Cunami kategóriájú élményfürdő kettő. Aztán higgadtan manővereztünk, egyikünk sem ideges fajta, és egy cseppnyi víz nélkül megúsztuk. A tatai kislányok dublója egyszerűen eltűnt a hullámvölgyben. Már lejjebb jártunk, olyan öt perc veszteglés után, amikor újra megláttuk őket, amint a part felé igyekeznek. Utóbb kiderült, hogy negyedórácskát szivacsoltak, jólesik az ilyesmi szombat hajnalban, vízzel töltött hajóban ülve. Egyébként az első két dublót ott értük utol, két női egység formájában... Hadd menjen a mezőny, mondtuk a rajtnál, majd Dunaújvárosnál meglátjuk még őket. Utóbb kiderült, kicsit kishitűek is voltunk. Ha tudtuk volna, hogy a végén Ambriék három, Csaba Zoliék (az ezüstérmesek) 8 percnyire vannak, akkor Márton Gabi még sokkal csúnyábban emlékezett volna meg rólunk, mint az utolsó száz kilométer folyamán, amikoris nagyon nem akarta, hogy utolérjük őket.
   Az útra magára sok szót nem kell vesztegetni, nem mintha élményszegény lett volna. Élvezetes volt például a harcos kielgyőztes Ganz, benne régi barátunkkal, Varga Józsival, úgy mentek el mellettünk, mint a torpedó, azt hittük, napokkal előttünk érnek be - aztán Bajáig láttuk őket még néhányszor, amitől kicsit idegesek lettek, mint utóbb kiderült, és összesen 13 percet kaptunk tőlük. Százhalombattánál az északi horizonton megjelent egy körkép, amelyet én mint szkiffes jól ismerek, fehér frontvonalban négypárok és kielboatok, a most következő órában ezek mind átsöpörnek rajtunk! Aztán csak nem söpörtek, majd északi irányba el is tünedeztek, azt a néhány hajót kivéve, akikről előre látható volt (egy német, három külkeres négypár és a hajógyári négyes), többet nem is láttuk őket, csak a célban, ahova tizediknek futottunk be.
    Az derült ki, hogy Chrissel az evezős technikánk lényegében azonos. Összesen olyan három csapás során szaladt ki a hajó bármelyikünk alól vízfogás előtt a tizenöt ezerből; a vízfogás, a csapás menti dinamika megdöbbentő összhangban volt, noha soha életünkben nem ülhettünk még együtt. Mivel én csak hét éve evezek, és nem tanulok túl gyorsan, Chris viszont vagy húsz éve, és abból hétnél több igazán értékelhető, erre a dologra hosszan nagyon büszke leszek: egy igazi, minőségi evezős 12 órán át kipróbált, és nemhogy nem gyakorolt lesújtó kritikát, hanem még a jövőre nézve is el tud fogadni partnernek. Életem első igazi evezős kitüntetése, amit el is hiszek, mert amikor az egyesületi barátaim kijelentik, hogy már nem is evezek annyira rosszul, amögé inkább a baráti kíméletet képzeltem eddig...
   De a java még hátra volt. Az utolsó 500 méter: a Sprintverseny! Közeledik egy "propelleres bólya", a partról kitűnően jelzik előre, némi forgással észre is vesszük. És megint megmutatkozik a gondolkodásunk erős hasonlósága. Egyetlen szó nélkül mindketten egyszerre kezdünk emelni, hogy a repülőrajtnál már teljes sebességgel haladjunk. És ezüstérem! Hát, elsőre, egy hevenyészve beállított hajóval, peches rajttal és élményfürdőkkel: ez több mint amire számítani lehetett. Azt kell mondjam, eddigi életem legjobb evezős ünnepe volt ez a Baja, habár egy bólyás kivételével a többi sem volt akármilyen.
   Mindezt pedig annak köszönhetem, hogy Chris pillantnyilag jó ötletnek látta, hogy összeüljön velem egy dublóban - és ez a pillanat elég tartósnak bizonyult.
   (Olyan fölemelő volt az egész, hogy inkább nem is részletezem, mit éltem át altestileg az utolsó órában és megérkezés után a futásban fölkeresett vécén, valószínűleg a lónyál-gyűjtemény és a görcselhárító sós víz mértéktelen élvezetének köszönhetően.)
   Még megosztom a türelmes olvasóval két találmányunkat, amelyeket e hosszabb pillanat során dolgoztunk ki, amikor épp ráértünk, és igazán kár volna magunkkal vinni a hullámsírba: 1. Felfújható stég. A hajó előveszi kikötés előtt, felfújja, és kiköt mellette. (Szabadalom: Norman Károly.) 2. Folyami bólya, amely általában a felszín alatt tartózkodik, de időnként felemelkedik levegőt venni. (Szabadalom: Bluhm Christian.)



Balról: Ambrus Gábor, Márton Gábor; háttal a MEC vízi beborogató különítménye (Horváth László, Tevesz László, Kerekes András)




Balról: Bluhm Christian, Norman Károly




Duhaj mulatozás a bulin I. (Ambrus Gábor)




Önfeledt kicsapongás a bulin II. (Popovics Máté)