Apenta Hegyi Félmaraton
2004. május 23.

Az evezés közel áll a futáshoz, mert keringési sport és a futás kiváló kiegészítő, s mert a mértékek közeliek: viszonylag közel esik egy evezős számára ugyanakkora táv lefutása és leevezése egymáshoz. Aztán persze az evezős szíve és motivációja számára megengedhető tréfa egy-egy nagyobb táv lefutása is, kedvvel csinálják. Benevezgetnek félmaratonokra, maratonokra, és különösebb rákészülés nélkül közepes teljesítménnyel abszolválják is a távot. A MEC sem kivétel, elsősorban Nagy Csaba és Márton Gábor lelkesedése jóvoltából, akik már többször és többeket rávettek a versenyeken való elindulásra. Azt se feledjük, hogy a téli alapozás egyik fő műsorszáma a hegyi futás, és a versenyidény egy hegyi futóversennyel kezdődik!
Azt hiszem, a dolog alapvető örömforrásai: nincs igazi tét és versenyláz; erőnlétünk, állóképességünk és a versenyhangulat miatt elszabadult, de a tömegesség és az igazi versenytét hiánya okán el nem égett adrenalin által garantált a teljesítés, sőt a legalább közepes eredmény; az edzés robotjából tisztes és erkölcsileg védhető terheléssel lehet alkalmilag kibújni.
Síkon a jobb női atléták is sok tucatnyian képesek egy férfi evezőst lehagyni. Ámde a hegyen a szív, az erő, az állóképesség, az edzettség már többet számít. Aki evezős a mezőny első felének a végén szokott végezni síkon, az hegyen az első negyedbe kerül. Akit síkon 60 nő is lehagy, azt hegyen legföljebb 10, és nem pusztul bele. Ezt az Apenta Hegyi Félmaratont Márton Gábor kezdeményezése alapján hárman is lekocogtuk. A célfotókat a versenyrendezőség készítette, a Budapest Sportiroda webhelyének képcsarnokából származnak:



Norman Károly, 175. a 790 férfi célbaérkezettből, 1 óra 41 perc 20 másodperc




Márton Gábor (kék szerelésben), 258. a 790 férfi célbaérkezettből, 1 óra 45 perc 17 másodperc




Popovics Mátyásné, 170. a 173 női célbaérkezettből, 2 óra 35 perc 15 másodperc